2010. december 30., csütörtök

Last shell - Az utolsó kéreg

閉ざされた
この部屋
現れた幻想

生れ堕ちた孤独
眺めた
涙流れるまま
鉛の匂い
抱く
楽になれば
誰を
救える
Crush in my sight
Solitude bites to my weakness
Could anyone teach to me?
Could anyone give it to me?
もう一度生きるまで
罪さえ重ねる
命舞う地上の声
Just wait
Call my name
Close your eyes
‐この世界から‐
Just wail
Crawl my bane
Find your sense
‐ただ消えるなら‐
君と見る夢のように
美しく残るまで
今…
 
****
A zárt szobámban
Bámulom a látomásokat, melyek a felszínre törtek
és a magányt, ami ebbe a világba ért.
 Könnyeim ömlenek,
Az ólom illatát
A szívemben őrzöm.
Ha elérem, hogy nyugodt legyek
Kinek mondhatom majd el?
Összetörik a pillantásomban.
 Magány a gyengeségembe harap
Valaki megtaníthatja nekem?
Valaki megadhatja nekem?
Még egyszer amíg élek
Még bűneim is halmozódnak.
A világ hangja, ahol az élet táncol.
Csak várj
Szólíts nevemen,
Hunyd le szemed
- ebből a világból-
Csak várj.
Kússz az átkomban.
Találd meg érzéseidet.
- ha majd eltűnünk-
Amíg szépek maradunk, mint az álom, melyet együtt láttunk.
Most...

Utolsó inspiráció:
A puskapor melege...  íze mint a vasé.

2010. december 28., kedd

Misty - Ködös


そう 君に触れたから そっと 熱を帯びたのに
もっと 温めて欲しい 全部君の体温奪うくらい

神様ねえ私でも 大人の恋いつの日か
上手に出来るのかな
もしかして私まだ 出来損ないの恋人
どうかどうか 笑わないで

あの日君の中で 震えながら怯えていたの
愚かな私の元 少しずつ離れるの感じたから
白い霧の様に 現れては消えるのなら
全てを包み込んで 綺麗に残さず消えてって

もう 君の傍でなら きっと 言葉失くすのに
ずっと 憧れてたから 全部君の事許せるの

神様ねえこれ以上 孤独の夜溺れては
ゆっくり沈むのかな
もしかしてこれ以上 眠れぬ夜続くの
もっともっと 眠らせて

あの日君の中で 震えながら怯えていたの
愚かな私の元 少しずつ離れるの感じたから
白い霧の様に 現れては消えるのなら
全てを包み込んで 綺麗に残さず消えてって

****

Amikor lágyan megérintettél, bár elszíneződtem lázadtól,
Azt akarom, hogy hevíts jobban, míg elkapom a tested melegét. 

Édes istenem, egyszer majd én is ki fogok tűnni egy felnőtt szerelemben?
Talán szeretőként még mindig kudarc vagyok. 
Isten tudja hogyan, ne nevess!

Aznap reszkettem a félelmeidtől.
Egykor ostobának hittél, mert úgy éreztem apránként elválunk.
Ha el akarsz tűnni, miután testet öltesz, mint a fehér köd,
Boríts be mindent, hagyj el mindent ami gyönyörű, és tűnj el!

Bár biztos vagyok benne, hogy elvesztem szavaimat melletted,
Mert mindig kívántalak téged, mindent meg fogok bocsátani.

Édes istenem,a fullasztó magány egy éjszakájában már
azon töprengek, hogy lassan levertnek fogom érezni magam.
Talán ezek az álmatlan éjszakák folytatódnak... tovább tovább, engedd, hogy aludjak!

Aznap reszkettem félelmeidtől.
Egykor ostobának hittél, mert úgy éreztem apránként különválunk.
Ha el akarsz tűnni, miután testet öltesz, mint a fehér köd,
Boríts be mindent, hagyj el mindent ami gyönyörű, és tűnj el!